Előzetes tudás Tanulási célok Narráció szövege Kapcsolódó fogalmak Ajánlott irodalom A tanegység feldolgozásához hangtani, alaktani, szótani, szószerkezettani és mondattani ismeretekre és azok megfelelő használatára van szükséged. Ezeket az írott és szóbeli szövegalkotás folyamatában tudnod kell használni. A tanegység célja, hogy áttekintést kapj a nyelvi szintek elemkészletéről, és meg tudd ezeket nevezni. Gondolkodtál-e már azon, miként lehetséges, hogy néha az azonos nyelvet beszélők sem értik egymást? Mi lehet a félreértések oka? Mit sasolsz öreg? Nem tetszik a burám? Tessék, kérem? Hogyan? Nem értem, mit mond! A válasz egyszerű. A félreértés oka a nyelv és a beszéd közötti különbségből fakad. Hiába beszélitek ugyanazt a nyelvet, mégsem értitek meg egymást, mivel más elemeket válogatsz a nyelvi eszközrendszerből és másképpen alkalmazod őket. A beszéd és a nyelv egymástól elválaszthatatlan. A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer, minden ember használja. Kollektív, társadalmi jelenség, egy közös eszközrendszer, amelyben különböző nyelvi jelek és azok használati szabályai vannak.
A legismertebb felosztás a jel és a jeltárgy viszonyán alapul. Ha egy jelenség azért funkcionálhat tárgyának felidézőjeként, mert hasonlít rá, ikonról beszélünk (ezen belül kép, ha a jel részletesen tükrözi a jeltárgyat, ábra, ha csak fő vonalaiban – például a légi felvétel kép, a térkép ábra). Ha a jel és a jeltárgy között oksági, következményszerű összefüggés áll fenn, a jel index (például egy betegség tünetei). Amennyiben a jel és a jeltárgy közötti kapcsolat kizárólag konvencionális (kifejezett vagy hallgatólagos megállapodáson, szokáson alapul), szimbólummal van dolgunk.
A jelhasználat összefüggő jelenségegyüttese a szemiózis (jelezés). A szemiotika vagy jelelmélet A szemiózis jelenségeivel, a jelrendszerekkel külön tudományterület foglalkozik, az általános jeltudomány, a szemiotika (szemiológia). Részterületei a szintaktika (a jelrendszerek felépítésével, a jelek szerkezetével és kapcsolódásmódjaival foglalkozó kutatás), a (szemiotikai értelemben vett) szemantika (melynek tárgya a jelek és a jeltárgyak viszonyrendszere; nem azonos a nyelvi jelentéstannal) és a pragmatika (az értelmezésre, az interpretátornak a jelhez való viszonyulására irányuló vizsgálat). Tárgya tekintetében egy-egy sajátos területet képez a bioszemiotika (természetes jelrendszerek), az etnoszemiotika (primitív és fejlett társadalmak jelrendszerei), a nyelvszemiotika (a természetes nyelv mint jelrendszer), az ún. narratív szemiotika (a jog, a vallás, a tudomány és főleg a legkülönbözőbb művészetek területén érvényesülő jelrendszerek) stb. A jelek osztályozása A jeleket több szempontból lehet osztályozni.
Az állati jelrendszerek sajátossága – egy-egy cselekvésformára és valójában kizárólag indexikus (okozati kapcsolaton alapuló) jelek véges készletére való korlátozottságukon túl –, hogy bennük a jelhasználat (a jelek kibocsátása és a jelekre reagáló viselkedés) vagy biológiailag rögzült, vagy, ha tanult is, meghatározott körülmények fennállása esetén automatikus. Ezzel szemben az embernek mind a jeladás, mind különösen a jelértelmezés és a reagálás módja tekintetében rendelkezésére áll az értékelés, a választás lehetősége; az ember jórészt szabadon jár el jelrendszereinek használatakor. A nyelv azonban még a társadalomban működő jelrendszerek között is kitüntetett jelentőségű. Az emberi nyelv a létező leggazdagabb és legsokoldalúbb, nyitott (korlátlanul bővíthető) jelrendszer, az egyetlen, amelynek segítségével az összes többi értelmezhető, amelyre azok (legalább elvben) "lefordíthatók"; egyszersmind az egyetlen, amelynek segítségével a legkülönbözőbb egyéb jelrendszerek jeleit bevezethetjük, meghatározhatjuk.
A jelelemek és a jelek egymásra épülnek, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv három fő szintje: a hangok-, a szavak- és a mondatok szintje; Nyelvtan= grammatika: az egyes szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének szabályait tartalmazza.
A jelrendszerek általános jellemzői a következők: a jelrendszer általában korlátozott számú elemből áll (pl – franciakártya szimbólumai: 4 db) a jelek érzékszervekkel felfoghatók a társadalom egy csoportja számára elfogadottak használatukat ismert szabályok irányítják. A nyelvi jelrendszer A jelrendszerek közül a legáltalánosabb a nyelvi jelrendszer. Legalább egy nyelvi jelrendszert minden ember ismer (ritka kivétel: pl. a siketnémák jelnyelve) A legtökéletesebb jelrendszer, nagyon sok funkció kifejezésére alkalmas. Például: információkat adunk át, érzelmeket és gondolatokat fejezünk ki a segítségével, identitásunkat jelöljük, hagyományainkat őrizzük általa. A nyelvi jelrendszer legkisebb elemei a hangok. A jelrendszer használati szabályait a nyelvtankönyvek és helyesírási szabályzatok tartalmazzák.
A jel A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapasztalható) jelenség, mely egy másik önmagán túli jelenségre utal.
A nyelv mint jelrendszer kitüntetettségének mélyebb oka, hogy a jelalkotás és jelhasználat leggazdagabb lehetőségeit történetileg is a nyelv bontakoztatta ki, s az emberi társadalom egyéb jelrendszereinek zöme lényegében csak a nyelvi jel létrejöttének köszönhetően, a nyelv mint jelrendszer mintájára alakulhatott ki. Bizonyos értelemben még a szemiotika tudománya is a nyelv tanulmányozásának általánosításából jutott a maga elvont jelrendszer fogalmához, hiszen minden jelrendszer akár egy sajátos (leegyszerűsített) nyelvnek is tekinthető. A nyelv különös tulajdonságait már csak ezért sem vezethetjük le a szemiotika átfogó elveiből, hiszen ez csak másodszori kifejtése lenne ugyanazoknak az összefüggéseknek. A nyelvtudománynak vannak szemiotikai vonatkozásai, de nem része a szemiotikának. (Természetesen a fordított irányú alárendelés, a nyelv fogalmának határtalan kiterjesztése is – legalábbis a nyelvészet mint szaktudomány szempontjából – indokolatlan. ) A jelelmélet alapfogalmai A jel olyan érzékelhető jelenség, amely észlelője számára többet vagy mást jelent, mint ami felmerülésekor közvetlenül felfogható, másként: amely egy önmagától részben vagy teljes egészében különböző valóságos vagy elképzelt tárgyat szituációt, képzetet, fogalmat képvisel, helyettesít a szóban forgó jelenség értelmezője számára.