Személyes költségmentességet kell engedélyezni a fél kérelmére: ha a fél jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig - a szokásos életszükségleti és használati tárgyakon kívül - nincsen. - jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül - azt a felet is, aki aktív korúakellátására jogosult, vagy aktív korúak ellátására jogosult, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szerinti közeli hozzátartozójával él közös háztartásban. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 33. §-a értelmében az aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott ellátás. A járási hivatal az aktív korúak ellátására való jogosultságot a szociális törvényben meghatározott feltételrendszer figyelembe vételével állapítja meg. (Például annak, aki munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, aki legalább 50%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett, vagy akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján nem haladja meg az 50%-os mértéket, vagy aki vakok személyi járadékában részesül, vagy aki fogyatékossági támogatásban részesül. )
Kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az előbb leírt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett. Az a fél, akinek eltartásáról szülője köteles gondoskodni, illetve aki házastársával él együtt, csak akkor részesülhet költségmentességben, ha annak feltételei szüleire, illetve házastársára nézve is fennállnak. A fél és szülője, illetőleg házastársa között folyó perekre ez a szabály nem terjed ki. Ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása - nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat - nélkül, hivatalból elutasítja, költségmentesség nem engedélyezhető, és a megfizetett mérsékelt illeték összege nem számítható be a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. törvény (a továbbiakban: Pp. ) 132. §-nak megfelelően ismételten benyújtott kérelem előterjesztésével keletkező eljárási illetékbe. Nem részesíthető költségmentességben az a fél, akinek perlekedése rosszhiszemű vagy eleve eredménytelennek látszik, illetve aki mint engedményes lép fel, és valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés a költségmentes perlés lehetőségét célozta.
Az uniós állampolgárok költségmentessége a tárgyalásra történő utazás költségeire is kiterjed, ha a fél tárgyaláson történő jelenléte a törvény alapján kötelező. A költségmentesség az alábbi kedvezményeket jelenti: illetékmentesség; mentesség az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, pártfogó ügyvéd díja, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb. ) előlegezése és - ha e törvény másként nem rendelkezik - megfizetése alól; mentesség a perköltség-biztosíték letétele alól; pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti igény, ha azt törvény lehetővé teszi. A pártfogó ügyvédi képviseletet külön törvény szerint a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyezi. A költségmentesség hatálya - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed. A költségmentesség vagy az illetékmentesség a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti.
Azon költségeket, amelyeknek előlegezése alól a költségmentességben részesülő fél mentesül, az állam előlegezi. Az ügygondnoki díj megfizetésére - a perköltségek viselésére vonatkozó általános szabályok figyelembevételével és a költségmentesség teljes vagy részleges jellegétől függetlenül - a pervesztes felet akkor is kötelezni kell, ha költségmentességben részesül. A költségmentesség vagy az illetékmentesség a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti. A költségmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltségek, továbbá a végrehajtási eljárás során a felek által lerótt illetékek és előlegezett költségek (végrehajtási költségek) megtérítésének kötelezettségét. [Ha tehát a költségmentességben részesülő fél pervesztes lesz, az ellenfél költségeit (pl. ügyvédjének munkadíját és készkiadásait) meg kell fizetnie. ] Léteznek olyan perek, amelyekben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül költségmentesség illeti meg: Az apaság vélelmének megdöntése iránti perben az alperest - a vértulajdonság-vizsgálat és a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálat költségei kivételével - a perköltségek megfizetésére kötelezni nem lehet; a pernek a felperesre nem hárítható költségét az állam viseli.
A polgári eljárás a polgári ügyekben eljáró bíróság, valamint a peres felek és egyéb személyek cselekményeinek összessége, amely különböző költségeket is von maga után. Témakörünk kapcsán a következő cikkekkel találkozhat az olvasó: perköltségnek minősülő költségek, perköltség megelőlegezése és viselése és a költségmentesség. Személyes költségmentesség A személyes költségmentesség alkalmazása alóli kivételek A személyes költségmentesség iránti kérelem, annak engedélyezése A személyes költségmentesség tartalma Mire nem terjed ki a költségmentesség? Tárgyi költségmentesség A költségmentesség a költségkedvezmények közül a fél számára a legkedvezőbb, hiszen a legtöbb kedvezményt rejti magában. Két fajtája van: a személyes és a tárgyi költségmentesség. Azt a természetes személy felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett - kérelmére - részleges vagy teljes költségmentesség illeti meg. A fél számára teljes költségmentesség kivételesen és csak akkor engedélyezhető, ha a várható perköltség összege a rendelkezésre álló adatok alapján előreláthatólag lehetetlenné teszi a bírósághoz fordulást.