Érdekes, hogy micsoda tanulmányt lehetne írni a busz utazóközönségéről. Ki az, aki hamar feladja. Ki az, aki nem elég előrelátó. Ki az, aki képtelen dönteni. Ki az, aki beismerve hibáit tud változtatni. Ki az, aki büszkeségből csak azért is kitart a döntése mellett. Ki az aki rövid távon inkább elviseli a rosszat, mert tudja, hogy hosszútávon ki fog fizetődni elhatározása. Ki az, aki képtelen kockáztatni. Egyszóval ahogy a buszon viselkednek úgy lehet következtetni arra, hogyan viselik magukat a mindennapi élet során is. Pedig én most nem másról beszéltem, csupán arról, hogy a busz melyik felét éri napsütés és ez hogyan befolyásolja az embereket abban, hogy hova ülnek… az elsőség varázsa bódító mámora. mikor azt érzed, hogy a helyére került valami. pedig igazából te jöttél "helyre". valami leírhatatlan egyensúly állt be avagy vissza. apró, tökéletes pillanatok sorozata által nyújtott katarzisélmény. a magunk által kreált káosz egy pillanatra helyreállt az univerzumban. magunkra találtunk, a mindent találtuk magunkban és semmivé lettünk.
Az 1848. március 15-i események százhetvenedik évfordulója egy zajos, sokszor úgy tűnik, talajt vesztett világban ér minket. Mintha a legtöbben csak a hosszú hétvégére várnának és a legnagyobb kérdés az lenne, mennyi csapadék hullik ezekben a napokban, ki lehet-e mozdulni otthonról, vagy be leszünk zárva a négy fal közé – de ha ez a központi kérdés, már most sokkal jobban be vagyunk zárva, mint gondolnánk… Azt hiszem, nem árt önvizsgálatot tartani. Jelent-e többet számunkra március 15., mint egy hosszú hétvége? Van-e igényünk emlékezni és ünnepelni? Nem hiszek azoknak a hangoknak, amelyek azt sugallják, hogy a régmúlt idők eseményei megfakult lexikonokba valók, nem bírnak releváns üzenettel a XXI. század fiataljai számára. Nem hiszek azoknak, akik leszólják a patetikus gondolatot, csúfolják a hagyományt és kikezdik a szimbólumokat. Akik zárójelbe akarják tenni ünnepeinket és újragondolni múltunkat. Helyes dolog, ha évről-évre példaként állítjuk magunk elé azokat, akik bátrak voltak, akik mertek cselekedni, akik nem fogadták el idegenek elnyomását, akik számára a szabadság értéke rendkívüli volt – és hajlandóak voltak azért rendkívüli tettekre is.
Hogyan akadályozhatjuk meg a bütyök kialakulását A jó hír az, hogy egyszerű és fájdalommentes a megelőzés: csak arra kell figyelnünk, hogy a lehető legtöbbször megfelelő lábbelit viseljünk. Milyen szempontokat vegyünk figyelembe a cipő kiválasztásakor? Legyen helye a lábujjaknak, a testsúlyunkat egyenletes mértékben ossza szét a talpon, és akadályozza meg a harántboltozat süllyedését. Ha ilyen típusú lábbeliket hordunk, nagymértékben csökkentjük a bütyök kialakulásának esélyét, ráadásul a lábfej további elváltozásait is megelőzhetjük. Mit tegyünk, ha már kialakult a bütyök? Ha már lúdtalpasak vagyunk, hordjunk lúdtalpbetétet, illetve rendszeres lábtornával is lassíthatjuk a bütyök kialakulását, és megelőzhetjük a fájdalmak gyakori visszatérését. Ugyanis a bütyök nemcsak esztétikai probléma, komoly fájdalommal járó elváltozás: az állandó nyomás hatására a nyáktömlő könnyen begyullad, és ez fokozott fájdalmat okoz. A dörzsölés hatására a deformálódott részt fedő bőr gyakran begyullad, ki is sebesedhet, sőt, a területen fekély is kialakulhat.