Uniós támogatásból épülő, meghosszabbított csarnokra? Az újra és újra jolly-jokerként elővett "közösségi térre"? Most úgy tűnik, hogy ezek az álomfelhők akadályozzák, hogy ha kilyukad egy csapadékvíz-levezető PVC-cső a csarnok öntöttvas-oszlopai mellett, akkor azt ezerötszáz forint beszerzési, plusz karbantartói órabérből eredő ötezer forintos áron kicseréljék. Az egyenlet másik része, hogy a lyukas csövek okozta, a múlt ködébe veszve kezdődött beázások darabonként (hiszen nem egy van) és naponta körülbelül ekkora kárt okoznak az épületszerkezetben. Vakolat mállik, párkányelem zuhan, acél rozsdásodik. Aki nem ezt figyeli, annak talán fel sem tűnt, hogy a csarnoktetőt tartó oszlopok felső harmadát hajdan ékesítő, leveleket mintázó öntöttvas oszlopfők már régen eltűntek, az őket tartó vasrudak üresen meredeznek az oszlopokból. Néhány évvel ezelőtt indult egy reménykeltő, ám azóta megszakadt akció is: a körút felőli öntöttvas-árkádok régóta hiányzó oszlopfőit visszaillesztették az oszlopokra, de aztán minden ennyiben maradt.
• Az erkölcs az élet során keletkező kisebb-nagyobb konfliktusok kezelésének a módja is. Gyakran a manipuláció eszköze. • Nem nézői, pártatlan szemlélői és minősítői vagyunk a körülöttünk zajló dolgoknak, hanem szereplői és érintettjei is, s ez a körülmény messzemenően befolyásolja mindennapi erkölcsi vélekedéseinket, reakcióinkat, ítéleteinket. Kurosawa: A vihar kapujában • A film vagy a novella ékes példája annak, hogy erkölcsi ítéleteink szubjektívek. • Ugyanazt a történést szereplői és szemtanúi eltérően élik át és adják elő, s másként ítélik meg morálisan. • Közülük mindenkinek megvan a maga sztorija, története. Ebből levonhatnánk azt a következtetést, hogy annyi igazság van, ahányan megszólalnak. • A szereplők azonban nem eltérő elméleti álláspontot képviselnek, hanem egy drámai konfliktus szereplői. Minden érintett mást él át, mást lát és hall, s mindegyik számára alapvetően más a jelentősége, következménye annak, ami megtörtént. • Pszichológiailag tehát természetes, magától értetődő a jelenség: mindenki saját, egyedi nézőponttal, tapasztalattal rendelkezik.
•.. És elsősorban az. A többi tudományokhoz viszonyítva gyakran ők maradnak meg egyedül a emberlét szintjén a többi emberhez közel… • OKAI: • Tudománya a mindennapi problémák feletti elmélkedésen alapul. • Nem egy túlfizetett foglalkozás, gondolatait többnyire magának vagy a szűkebb környezetének gyártja. • Ameddig él, általában nem is tud róla, hogy gondolatai tudományos magasságokba hatolnak, a hírnévét többnyire a sírjához zarándokló rajongók kezelik tényként. • Elméleteihez általában ragaszkodik, szívesen beszáll a vitába, bár meggyőződéseit nehezen adja fel. Ismerős ez a helyzet… • Mi hétköznapi emberek is ugyanebben a cipőben járunk. • Egész életünk erkölcsi kérdések körül forog. • Mit a JÓ és mi a ROSSZ? • Mi TÖRVÉNYES és TÖRVÉNYTELEN? • Mi ILLENDŐ és ILLETLEN? • Mi SZABÁLYOS és SZABÁLYTALAN? • Kialakult morálfilozófiánkat, melyet a minket körülvevő világ formál, általában, mint egyetlen üdvözítő igazságot, igyekszünk is elfogadtatni a körülöttünk élő több emberrel. Ők is morálfilozófusok… • Akik szintén saját erkölcsrendszerüket gyártják és még a céljuk is megegyezik, "Világuralomra" juttatni azt.
A szocialisták mindent túlélő jolly joker politikusa az ellenzéki szavazók és újságírók mellett politikai szövetségeseit – talán a DK-t kivéve – csuklóból hülyének nézte azzal, hogy az átláthatóságot csökkentve, a korrupció lehetőségét megnövelve akarta átszabni az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát. Mikor erre az eddig általa barátinak gondolt sajtó figyelmeztette, egyszerűen megsértődött, hazugságot kiáltott, majd durcásan visszavonta előterjesztését a nagyobb közjó és közbizalom jegyében. A kormánypárti és ellenzéki szavazók szerencséjére az önkormányzati mandátumok sok szempontból kötöttek. Nem lehet nyakra-főre eladósodni, állami garancia nélkül fejlesztési hiteleket felvenni, fedezet nélkül kötelezettséget vállalni, pályáztatás nélkül beszerezni, tanácsot adni úgy, ahogy az a Demszky–Medgyessy–Gyurcsány- és Bajnai-érában helyben és országosan megszokott volt. Az ellenzék túl sokszínű és mohó ahhoz, hogy komolyabb feszültség nélkül együtt tudjanak településeket irányítani.
Értékelés: 9 szavazatból Anahitát, a felsőosztálybeli 24 éves teheráni lányt szülei Párizsba küldik, hogy megvédjék az iráni politikai zavargásoktól. Egyik valóságból a másikba kerülve a fiatal nő megismerkedik a lakhelyéül szolgáló luxusszálloda londinerével, Geckóval, akibe rögtön bele is szeret. Egyszerre szenvedélyes és spontán viszonyba kezdenek. A lány az interneten keresztül követi a hazájában zajló véres eseményeket: a Twitteren és a YouTube-on naponta megnézi az irániak által feltöltött amatőr videókat a tüntetésekről. Geckót ezzel szemben nem érdekli a politika, és semmit sem tud Iránról. A kötelék kettejük között ettől függetlenül egyre szorosabb lesz. Stáblista: Linkek: